Hogy ki vagyok?
A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod... A barátod... vagy az ellenséged... A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel... A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd... Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged... A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik... Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...
Na van ám bemutatkozás is:
Imádok az esőben sétálni… Egyedül… Csak a gondolataim és én na és persze a zene, ami kell még... Néha meglepően sokat tud segíteni. =) Blogot is írok, de van aki téves következtetéseket von le belőle néha sajnos.. :( Sírni is szoktam, egész gyakran mostanság.. Na nem azért, hogy mindenki sajnáljon! Nem azért írtam le. Állítólag van jó oldala is, de semmi nem jobb egy olyan sírásnál amivel együtt kiengedhetsz minden streszt .. :)
Utálom, amikor a felnőttet azzal jönnek, hogy még gyerek vagy, nem tudhatod, hogy mi a szerelem. Miért ne tudhatnám? És amikor az oviban minden percedet egy bizonyos fiúval akartad tölteni? Akkor még nem érdekelhetett, hogy mennyi pénze van vagy, hogy mennyire jóképű. Az mi volt? Hm? Szerintem szerelem volt. Talán soha többé nem szerethetsz olyan önzetlenül, mint az oviban. Jó lenne újra ovisnak lenni. Annyival könnyebb lenne. Bementem és: "Leszel a barátom?" Ma már igaz barátot találni csaknem képtelenség. Nekem mégis sikerült.<3 Nem sorolnám fel őket.., de msn en se mondanám el ki(k) azok. :)
Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek.
Barátok.
A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom.
Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül. Egy koruk beli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki.
A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!
- Hangjában nincs bosszú, vagy
sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán...
Barátok.
A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom.
Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül. Egy koruk beli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki.
A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!
- Hangjában nincs bosszú, vagy
sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán...
XD)
hogymegjegyezted.
E
